Emil Constantinescu államfő máj. 4-én elnöki rendelettel kinevezte a SPP új vezetőjét, Anghel Stefan Andreescu dandártábornok személyében, akit arra utasított, 15 napon belül terjesszen elő tervet a Legfelső Védelmi Tanács elé a SPP átszervezéséről és megreformálásáról. Az SPP a vezetők védelmére szolgáló, 1600 főt számláló titkosszolgálat, az ország egyik legnagyobb biztonsági szervezete. A cigatettacsempészési ügy miatt került az SPP reflektorfénybe. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Andreescu, az SPP új parancsnoka 1950-ben született, katonai akadémiát végzett, 1972-től a belügyminisztérium kiképző központjában dolgozott különböző posztokon, az 1989 decemberi fordulat után annak vezérkari főnöke volt, s több könyve jelent meg a román katonai doktrínákról, a terrorizmus elleni harcról, a belügyi képzésről, stb. 1997 februárjától a bukaresti 11. csendőrdandár parancsnoka volt, emellett továbbra is előadóként dolgozott a rendőrakadémián. /MTI, máj. 4./ Az SPP Románia kilenc titkosszolgálatának egyike. Elődje, Nicu Anghel, mint ismeretes, azért kényszerült ápr. 29-én lemondásra, mert ő volt az, aki a szolgálatban magas parancsnoki posztra nevezte ki az Otopeni katonai repülőtéren lezajlott április 16-i cigarettacsempészési akcióban kulcsszerepet játszó Trutulescu ezredest, volt katonai főiskolai osztálytársát. Anghel a botrány kirobbanása után szabadságot engedélyezett Trutulescu számára, amit az arra használt ki, hogy kereket oldjon. Az ezredest vasárnap országos hajsza után elfogták, és hétfőn az ügyben letartóztatott más személyekkel együtt kihallgatják. /MTI/
1999. január 21.
A bányászok jan. 21-én áttörték a felállított csendőrtorlaszt, többszáz csendőrt ejtve foglyul, majd folytatták útjukat Ramnicu-Valceaba. Az összecsapásnak az első jelentések szerint 70 sebesültje volt. Jan. 21-én délután lemondott Gavril Dejeu belügyminiszter. Azonnal kinevezték utódát, Constantin Dudu Ionescu volt miniszteri rangú védelmi államtitkárt, aki letette az esküt, majd leváltotta Stan Stangaciu csendőrfőnököt, Anghel Andreescu tábornokot, az Õrző- és Védelmező Szolgálat vezetőjét nevezve ki helyébe. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
1999. március 8.
Marosvásárhelyen járt dr. Anghel Andreescu dandártábornok, országos csendőrparancsnok. Azt vizsgálta, hogy mennyire működőképesek a nemrég létrehozott csendőrségi rohamzászlóaljak. Ezeknek az alakulatoknak a feladatuk a közrend fenntartása. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./
1999. április 7.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete tiltakozott dr. Anghel Andreescu dandártábornok, országos csendőrparancsnok Marosvásárhelyen elhangzott kijelentése ellen, melyet a helyi román sajtó közölt. Andreescu szerint a mozgó egységek keretében "a szeparatista akciók elleni, különlegesen felkészített alegységeket hoznak létre, válaszként egyes radikális RMDSZ-vezetők szeparatista tevékenységet kezdeményező kijelentéseire." Az RMDSZ ellenzi a magyar lakosság megfélemlítését és követeli, ne léptessék életbe a különleges alegységek létrehozását. /Tiltakozás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./
1999. április 9.
Dr. Anghel Andreescu dandártábornok, országos csendőrparancsnok Marosvásárhelyen jelen volt a csendőrség intervenciós hadosztályának megalakulásakor. Kijelentette, hogy ezen belül olyan speciális alegységek is lesznek, amelyeket "a szeparatista akciók elleni fellépésre" képeznek ki. Ezzel kapcsolatban Kerekes Károly kérdést tett fel a belügyminiszternek: vajon ez a csendőrparancsnok egyéni kezdeményezése, továbbá azt, hogy milyen szeparatista akciók tették ezt szükségessé? /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 9./
1999. május 25.
Kerekes Károly Maros megyei képviselő feltette a kérdést Constantin Dudu Ionescu belügyminiszternek: igaz-e a csendőrök főparancsnokának, Anghel Andreescu dandár-tábornoknak Marosvásárhelyen tett látogatásakor mondott állítása, hogy a gyorsegységeken belül a szeparatisták elleni harcra kiképzett csoport is fog működni? A képviselőnek adott miniszteri válaszban az állt, hogy a főtiszt ilyesmit nem mondott, és ilyen kommandók létesítéséről szó sincs. - A Recurs című lap azonban lehozta Andreescunak a csendőrök előtt akkor elmondott beszédét. Egy részlet: "Erőltetett menetben végigjártam Brassó, Hargita, Kovászna és Maros megyéket. Ezeknek kétségtelenül van egy specifikuma. Valakiket zavart, hogy Brassóban létrehoztunk egy ilyen egységet, Kolozsváron egy másikat - amelyet a következőkben látogatok meg -, és itt is létesítünk egyet. Kinyilatkoztattam és most is hangsúlyosan kimondom, hogy ezeket az egységeket felhasználjuk a terrorista, diverzionista és szeparatista akciók ellen. Ne ringassák magukat abban az illúzióban, hogy békén hagyjuk őket, és nem teszünk eleget a kötelességünknek. Állítom azt, hogy nehéz napjai lesznek annak, aki a román állam ellen cselekszik." Kerekes képviselő újabb interpellációjában erre hivatkozott. - Andreescu dandártábornok tehát valamit elkottyantott. Az sem kizárt, hogy a csendőrgenerális tudatosan "kotyogott". Figyelmeztetésképpen. /Román Győző: A kotyogós tábornok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 25./
1999. június 17.
Mint ismeretes, Marosvásárhelyen Anghel Andreescu dandártábornok, a csendőrség főparancsnoka kijelentette, hogy az erdélyi, s különösképpen a székelyföldi területeken működő csendőrséget külön is kiképzik a szeparatista akciók ellen. Ezzel kapcsolatban Kerekes Károly képviselő interpellált a parlamentben. Az első hivatalos válasz szerint Anghel Andreescu ilyesmit nem mondott, azonban a Recurs c. lap szó idézte Andreescu kijelentéseit. Kerekes Károly újból interpellált. Erre Recurs című lap szó szerint közzétette a beszéd hangrögzítőről történt átiratát, amelyben nyoma sem volt az inkriminált megjegyzésnek. - Közölték, hogy a Recurs c. lapban korábban közölt anyagért felelős tiszttel szemben, aki félretájékoztatta a sajtót, a katonai szabályoknak megfelelően jártak el. /Egy interpelláció nyomán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
1999. július 2.
Anghel Andreescu tábornok, a csendőrség parancsnoka leszögezte: nincs min vitatkozni, jövőre átadják Sepsiszentgyörgyön az új laktanyát, tudósított a Cotidianul. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2000. június 9.
Pozitívan értékelte az Adevarul azt, hogy a Kovászna megyei Nagyajtán az 1921-ben meggyilkolt két román csendőr emlékére visszaállított szobrot leplezett le Anghel Andreescu, a román csendőrség parancsnoka, Dudu Ionescu belügyminiszter jelenlétében. A napilap kiemelte: "10 év óta ez az első alkalom, hogy egy, többségében magyarlakta székelyföldi községben egy 1940-1944 közt lerombolt román emlékmű visszaállítására került sor". /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), jún. 9. - 357. sz./
2000. július 31.
A szokásos méreteket meghaladó volt júl. 29-én a katonai eskütétel Sepsiszentgyörgy főterén. Idevezényelték a Brassó megyei csendőrök új korosztályát is, jelen volt Anghel Andreescu tábornok, a román csendőrség parancsnoka is. Elénekelték az "Átkelünk a Kárpátokon..." éneket. Vajon célszerű volt-e félezernél több kiskatonát a csendben élő megyeszékhelyre összevonni? - tette fel a kérdést az újságíró. /(Flóra Gábor): Ilyen sokan? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./
2001. január 11.
Ioan Rus belügyminiszter rendelete alapján Tudor Cearapin hadosztályparancsnokot nevezték ki a román csendőrség élére. A intézményt eddig Anghel Andreescu vezette. A román csendőrség parancsnoka 1997-ben kapta meg a hadi tudományok doktora címet, 1999-től pedig a Romániai Tudósok Egyesületének tagja. /Tudor Cearapin a csendőrség új parancsnoka. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2006. március 15.
Hatalmas az érdeklődés Székelyudvarhelyen az ünnepség iránt, a hazai és nemzetközi hírügynökségek képviselői már napok óta lefoglalták szálláshelyüket. Az érkező járműveket már a város határa előtt ellenőrzi az országos közúti hatóság és a forgalmi rendőrség közös járőre. Ellenőriznek minden olyan autóbuszt és kisbuszt, amely a megye területén utasokat szállít – nyilatkozta Cezar Asandei, a Hargita Megyei Közlekedés-rendészet vezetője. Székelyudvarhelyre érkezett Anghel Andreescu, a közrendért és közbiztonságért felelős belügyi államtitkár, Gheorghe Popa, az országos rendőrparancsnok helyettese és Iosif Panduru, az országos csendőrparancsnokság közbiztonsági igazgatóságának vezetője. A Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Ferenc Csaba elmondta: Udvarhelyen, március 15-e megünneplése alkalmával a Kovászna, Hargita és Maros megyei Székely autonóm tartomány létesítéséről szóló kiáltvány hangzik el. Ferenc Csaba egyetlen politikai párt képviselőjét sem hívta meg a tüntetésre. /Közel tízezer résztvevőt várnak az udvarhelyi nagygyűlésre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2006. augusztus 30.
Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
